Ardeleanu Gavril ezredes, Kovászna Megyei Rendőrség parancsnoka elmondta: 1989. dec. 22-én határozott parancsot kaptak, hogy fegyvert semmiféle körülmények között ne használjanak. Sepsiszentgyörgyön az emberek behatoltak a milícia épületébe, politikai foglyokat kerestek. Baróton és Kézdivásárhelyen a feldühödött tömeg a milícia irattárát elégette. Kézdivásárhelyen megöltek egy milicistát. Néhány milicistát a lakosság nem akar látni, nyilván nagyon durvák voltak, őket áthelyezik máshová. A megyei milícia pár napja a rendőrség nevet viseli. A rendőrség politikamentes testületet jelent, fejtette ki az ezredes. /Simó Erzsébet: A milíciától a rendőrségig. Beszélgetés Ardeleanu Gavril ezredessel, a Megyei Rendőrség parancsnokával. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 5./
1990. január 11.
A Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar szakos hallgatóit 1984-től kényszerítették arra, hogy Erdélyen túli, színromán vidékeken tanítsanak. 1984-ben a 29 végzősből 20-at, a következő három évben /1985-1987/ valamennyi végzőst román vidékre nevezték ki. Két évfolyam /1985, 1986/ hallgatói írásban tiltakoztak a minisztériumnál, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Országos Tanácsánál és a pártközpontnál, de tiltakozásukat válaszra sem méltatták. E két évfolyam hallgatói közül többen megtagadták azt, hogy távoli vidékeken tanítsanak, román iskolákban. Akik megtagadták a kihelyezés elfogadását, azokat nem lehetett állami intézményhez felvenni. Többen munkások lettek, alkalmi munkából éltek, illetve külföldre távoztak. Néhány példa, mi lett a sorsuk: Szilágyi Gizella virágot árul a kolozsvári piacon, Rózsa Hajnal szövetkezeti bedolgozó Kolozsváron, Vargha Zsolt 1986 óta kosárfonó Nagyszalontán. Hasonló sors várt a tanárképző magyar hallgatóira. A magyar iskolákba pedig román tanárokat neveztek ki. /Dobra Judit tanár: Helyzetkép - rétegfelvételben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 11./
1990. január 13.
A Nemzeti Megmentési Front Kovászna Megyei Tanácsa jan. 13-án egyhangúan megyei polgármesterré választotta Kozsokár Gábor jogászt, alpolgármesterré Pop Dumitru közgazdászt, titkárrá Péter Zoltánt. /Közlemény. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 14./
1990. január 13.
A székelyudvarhelyi, kézdivásárhelyi és székelykeresztúri erőszakos cselekményekkel kapcsolatban nyilatkozta Domokos Géza, az RMDSZ elnöke: "a cselekedeteknek nem volt románellenes jellege, miként a dolgot egyes külföldi rádióadók és újságok beállítják." Ezek a híresztelések a román és magyar nép közti igaz közeledést akarják elgáncsolni. /Adevarul (Bukarest), jan. 13., ismerteti: Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 14./
1990. január 14.
1989 novemberében erdélyi református, katolikus lelkipásztorok közös állásfoglalást írtak alá, kiállva Tőkés László mellett: "szolidaritásunkat fejezzük ki az üldözött lelkipásztor mellett." Az aláírók vállalják a felelősséget, amint olvasható az Erdélyben először publikált állásfoglalásban. Nagy bátorság kellett ehhez a Ceausescu-rendszerben. Az aláírók: id. Hegyi István nyug. ref. esperes, Székelyudvarhely, Farkas György nyug. ref. esperes, Sepsiszentgyörgy, Szabó Károly nyug. ref. esperes, Brassó, ifj. Hegyi István, ref. lelkipásztor, Csíkszereda, Sipos Géza presbiter, Székelyudvarhely, dr. Bokor Károly presbiter, Székelyudvarhely, id. Sepsy Sándor presbiter, Székelyudvarhely, dr. Dobri János nyug. ref. lelkipásztor, Kolozsvár, Asztalos Kálmán presbiter, Nagyenyed, Horváth Zoltán presbiter, Nagyenyed, Sipos János ny. ref. lelkipásztor, Kraszna, Köble József ny. tanár, Nagyenyed, Tomai László nyug. ref. lelkipásztor, Nagyenyed, Pásztory G. István ref. lelkipásztor, Nagyenyed, Bak Sándor nyug. ref. esperes, Kecsetkisfalud, Nagy Gábor ref. lelkipásztor, Nagygalambfalva, Bak Áron ref. lelkipásztor, Szentkeresztbánya, Sógor Csaba ref. lelkipásztor, Csíksomlyó, Hegyi Sándor ref. lelkipásztor, Székelyudvarhely, Gergely István kat. plébános, Csíksomlyó, Boros Károly kat. plébános, Csíktapolca, Bakcsi Gábor ref. lelkipásztor, Csíkszentmárton, Gidó Bálint presbiter, Székelyudvarhely. /Szabadság (Székelyudvarhely), jan. 14. - 4. sz. - az RMDSZ székelyuvarhelyi szervezetének lapja. Főszerkesztő: Katona Ádám./
1990. január 16.
A Romániai Magyar Képzőművészek Szövetsége a Barabás Miklós Céh hagyományait akarja felújítani, megalakítására felhívást tett közzé az ideiglenes szervezőbizottság nevében Baász Imre, Ütő K. Gusztáv és Bob József. A csatlakozni kívánók Sepsiszentgyörgyön jelentkezzenek, az alakuló közgyűlést áprilisra tervezik. /Romániai Magyar Képzőművészek Szövetsége felhívása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 16./
1990. január 21.
Bodor Pál készített interjút Iliescu elnökkel, aki elmondta: "december 22-én és 23-án voltak föllobbanások bizonyos övezetekben, így a Székelyföldön is, például Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen. Úgy tetszik azonban, hogy a nyugalom helyreállt." "... az a tény, hogy román káderek jelentek meg a magyarok lakta vidékeken, a milícián már nem akadt egy fia magyar sem, s a magyaroknak csak a román milicistákkal volt dolguk - kiváltója is volt a mostani fellobbanásoknak. Udvarhelyen egy román szekuritátést, Székelykeresztúron egy román milicistát öltek meg - ámbár Udvarhelyen egy magyar milicista is halálát lelte a forró napokban." Bodor Pál megjegyezte, hogy Hargita megyében a lakosság 80 százaléka magyar, a megye első harminchét tisztségviselőjének 80 százaléka román volt, mégpedig "többségükben más vidékről hozott románok, akik sem a nyelvet, sem a szokásokat, az észjárást és a hagyományokat sem ismerték." Iliescu kifejtette: "Nagyon örvendtünk a magyar kormány, a magyar közvélemény, a magyar sajtó rokonszenvező magatartásának. Kiegyensúlyozott, bölcs tartása volt a magyarságnak." /Magyar Nemzet, jan. 15., átvette: Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 21./
1990. január 21.
Jan. 20-21-én Nagyváradon ifjúsági találkozóra került sor, harmincegy küldöttség érkezett, jelezve, hogy Máramarostól Kézdivásárhelyig, Nagyszebentől Petrozsényig, Balánbányáig mindenütt létezik MADISZ vagy hozzá hasonló szervezet. Szükség van egy radikális program összeállítására, hangzott el. A MADISZ együttműködik az RMDSZ-szel, de csak addig, amíg érdekeik megegyeznek. Országos küldöttgyűlés megszervezéséről döntöttek. Jelenleg 12 új magyar lap működik Erdélyben állami szubvenció nélkül, legtöbbjüket a fiatalok ügyszeretete tartja fenn. A lapok a következők: Arad és Vidéke, Enyedi Újság, Európai Idő /Sepsiszentgyörgy/, Hídfő /Székelyudvarhely/, Jelenlét /Kolozsvár/, Máramarosszigeti Napló, Szabadság /Székelyudvarhely/, Szamosmente /Dés/, Székely Újság /Kézdivásárhely/, Tanú /Temesvár/, Visszhang /Nagybánya/, Válaszúton /Csíkszereda/. /Székely Újság (Kézdivásárhely), jan.27./ Megjegyzés: Az Arad és Vidéke és a Tanú lapot nem láttam, a helybeliek sem hallottak róla. Megjelentek más lapok is, így a Vétó (Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezet lapja, Temesvár, Temesvári Új Szó melléklete), továbbá egyházi lapok, például januárban indult a Szeretet (Nagyvárad), a romániai magyar baptisták folyóirata. A Válaszúton (Demokrata Magyar Ifjak Szövetségének kiadványa, Csíkszereda) hetilap.
1990. január 21.
Csernátonban újjáalakult a Bod Péter Közművelődési Egyesület, amely felszámolásáig hatékony volt. Elnöke Haszmann Pál. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 21./ Csernátonban a múzeum avatása és a helyi Bod Péter Művelődési Egyesület ünnepélyes megalakulása 1973. febr. 25-én volt. Az akkori műsorlap szerint az ünnepségen előadást tartott - többek között - Székely Zoltán sepsiszentgyörgyi múzeumigazgató /Csernátoni személyiségek művelődéstörténetünkben/, Kónya Ádám tanár /Múzeumi anyaggyűjtés Csernátonban/, id. Haszmann Pál nyugalmazott tanár, a múzeum megalapítója /Csernátoni vízimalmok/ és dr. Molnár István, a székelykeresztúti múzeum igazgatója /Csernáton környéki hagyományos festett ládák/.
1990. január 23.
Pálfalvi Attila miniszter-helyettes az anyanyelvi oktatás helyzetéről elmondta, hogy a megbukott rendszerben a 80 ezer magyar líceumi tanulóból csupán 33 ezer tanulhatott anyanyelvén, a szakmai oktatásban rosszabb volt az arány: 15 600 magyar tanulóból csak 125-en tanulhattak magyarul. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem feltámasztása mellett, amelyhez hozzátartoznak a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet, valamint a Színművészeti Főiskola magyar tagozatai, ugyancsak tagozatként a magyar zeneművészeti főiskola, képzőművészeti tagozat, agronómia és a műegyetemi felsőfokú képzés is beindul magyar nyelven. /Olló rovat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 23./
1990. január 23.
A Nemzeti Megmentési Front Tanácsa jan. 23-i ülésén bejelentette, hogy indul a választáson, amelyet máj. 20-ra tűztek ki. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 25./
1990. január 23.
Megalakult a Székely Kisgazdapárt szervező bizottsága Gyergyóújfaluban. /Olló rovat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 23./
1990. január 25.
Sepsiszentgyörgy reprezentatív iskolája falára újra felkerült a Székely Mikó Kollégium név. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 25./
1990. január 26.
Kovászna megyében megkezdték a kétnyelvű helységnévtáblák felszerelését, elsőnek Sepsiszentgyörgy határában jelent meg az új tábla. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 26./
1990. január 27.
Jan. 27-én napvilágot látott egy új sajtótermék, az Európai Idő /Sepsiszentgyörgy/ hetilap.
1990. január 28.
Kovászna megyében az 1989/90-es tanévben magyar tannyelvű középiskolai osztályokba 2988-an jártak, 2957 magyar gyermek pedig román iskolákba járt. A megyében 1194 magyar gyermek tanult román szakiskolákban /magyar nyelvű szakiskola nem indult/. Sepsiszentgyörgy városban 3436-an tanultak magyar tagozaton, 190 magyar gyermek pedig román tagozaton az elemiben /I-IV. osztályban/, az V-VIII osztályokban 3577 tanuló járt magyar tagozatra, 227 magyar gyermek pedig román tagozatba. Az újságíró hozzátette, hogy hosszú éveken át nem közölhették az iskolák nemzetiségi megoszlását. /Péter Sándor: A megye nappali tagozatos iskolái. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 28./
1990. január 30.
Gyarmath János készített interjút Iliescu elnökkel, megkérdezve, mire utalt jan. 25-i tévébeszédében, amikor elítélte az Erdélyben tapasztalható szeparatista tendenciát. Tisztában van azzal, felelte Iliescu, hogy "a nemzeti kisebbségeket az elmúlt évtizedekben számos sérelem érte, a megbukott rezsim elnemzetlenítő politikájával hátrányos helyzetbe sodorta a magyarokat, németeket, de minden más nemzetiséget is, számos már meglevő joguktól és szabadságjoguktól fosztotta meg őket, ugyanakkor a román tömegek lelkében elültette a nacionalizmus magvait." Amikor a szeparatista tendenciákra utalt, "lehet, nem a legmegfelelőbb kifejezést használtam", tette hozzá, arra gondolt, hogy mindkét fél részéről türelmetlenség nyilvánul meg. A magyar tannyelvű iskolákra utalt? - kérdezte Gyarmath János. "A Front egyértelműen támogatja azt, hogy a nemzeti kisebbségek saját iskolákkal rendelkezzenek, azokat újjáélesszék." - csak a sietséggel nem ért egyet. /Gyarmath János. Exkluzív interjú Ion Iliescu úrral. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 30., átvette: Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 31./
1990. február 1.
A Tineretul Liber jan. 31-i számában Ioan Gavra a legsúlyosabb vádakkal illette dr. Pálfalvi Attila egyetemi tanárt, a leváltott tanügyminiszter-helyettest, szemére hányva, hogy rátért a román és magyar nyelvű oktatás szétválasztására, semmibe véve a két nép érzelmeit. Valójában Pálfalvi csak azokat ellenjegyezte, ahol az iskolai közösségek kérték a szétválást. Gavra azzal vádolja Pálfalvit, hogy kizárólagos etnikai befolyási övezeteket akar kialakítani Erdélyben. Ezt a vádaskodó hangot visszautasítja Magyari Lajos. /Magyari Lajos: Mi fáj Gavra úrnak? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 1./
1990. február 2.
A Romániai Magyar Képzőművészek Szövetsége ideiglenes szervező bizottsága felhívja a csatlakozni szándékozókat, hogy jelentkezzenek Sepsiszentgyörgyön a megadott címen. /Felhívás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 2./
1990. február 3.
Ardeleanu Gavril ezredes, a Kovászna megyei rendőrség főfelügyelőjével készített interjút a lap. Az ezredes elismerte, hogy voltak a milíciánál beosztásukkal visszaélő milicisták is. Általában a lakosság jelentette a visszaéléseket. Így volt ez Agachi rendőrtiszt túlkapásaival is, ezért az ezredes őt Barótról áthelyeztette Kézdivásárhelyre. Az ezredes így jellemezte Agachi milíciatisztet: életvitele "törvényellenes és túlkapásos" volt. Jöttek a hírek és a névtelen bejelentések arról, hogy Agachi házkutatásoknál a családi ékszerek egy részét elsajátította, hogy zsarolja az embereket, hogy elsajátítja a nem hitelesített aranyékszereket. Azonban a feljelentők nem álltak ki észrevételeik mellett, így nem tudták összeállítani a vádiratot. /Torma Sándor: Rendőrökről ? őszintén. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 3./
1990. február 5.
Magyar-román kulturális együttműködési megállapodást írt alá febr. 5-én Budapesten Glatz Ferenc művelődésügyi és Andrei Plesu kulturális miniszter. /MTI/ Az előirányzatok szerint felújítja tevékenységét a román-magyar kulturális együttműködési vegyes bizottság, a két ország kulturális intézményei közvetlen kapcsolatot teremthetnek. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 8./ A két ország kezdeményezi a közgyűjtemények megállapodásait közös kutatásokról, támogatják a romániai magyar nemzetiség és a magyarországi román nemzetiség múzeumainak létesítését és felújítását, javasolják munkacsoportok létrehozását a közös érdekű emlékhelyek felkutatása, számbavétele és ápolása céljából. Megvizsgálják a korábban eltávolított emlékművek visszaállításának lehetőségét. /Megállapodás szövege: /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 9./
1990. február 10.
Febr. 10-én mintegy 40 ezer ember tüntetett Sepsiszentgyörgyön a magyar nyelvű oktatásért. Mindenki könyvet és égő gyertyát vitt a kezében. A Székely Mikó Kollégiumtól indult a tömeg. Végül Sylvester Lajos, az RMDSZ megyei vezetője mondott beszédet. /Mátyás Árpád: Békés tömegtüntetés Sepsiszentgyörgyön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 14./ A háromszéki magyarság állásfoglalása rögzíti, hogy anyanyelvi oktatást követelnek minden fokon, az óvodától a kolozsvári és marosvásárhelyi egyetemekig. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 12./
1990. február 10.
Magyari Lajos írta a vezércikkben, hogy hat év alatt Marosvásárhelyen az orvosi egyetemen a magyar hallgatók aránya 40 százalékról 8-9 százalékra csökkent. Az egyetem román rektora megjegyezte, hogy lehet engedményeket tenni, de külön magyar tagozat nem lenne helyénvaló. És egy szót sem ejtett arról, hogy ez magyar egyetem volt. /Magyari Lajos: A stallum felelőssége. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 10./
1990. február 10.
A csernátoni Bod Péter Közművelődési Egyesület jan. 10-én kelt alapszabályzatát közölte a Háromszék. Egyesületi elnök: Salamon Ferenc, alelnök: Haszmann Pál, titkár: Jakab István. /Hogyan is kell? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 10./
1990. február 13.
Az RMDSZ Ideiglenes Intézőbizottsága 13-án megbeszélést tartott, napirendre került a Nemzeti Szövetség Ideiglenes Tanácsa megalakulása. Az RMDSZ harmadik küldöttgyűlését febr. 24-25-én tartják, Sepsiszentgyörgyön. /Az RMDSZ Ideiglenes Intézőbizottságának közleményei. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 16./
1990. február 14.
Dokumentumot közölt a Romániai Magyar Szó, Király Károly Erdélyi Kálmán álnéven adott helyzetképet az elnyomott erdélyi magyarság helyzetéről 1981 márciusában. Példákkal mutatta be a nehéz helyzetet. A katonaköteles fiatalok lépten-nyomon a nemzeti diszkrimináció számtalan formájába ütköznek: nem használhatják egymás közt sem anyanyelvüket, nem írhatnak levelet magyarul, a magyar fiatalokat román vidékre viszik a katonaság idejére. A magyar végzős orvosokat, tanárokat Moldvába, Olténiába, román vidékre helyezik. A román tannyelvű osztályokba kényszerített magyar tanulók egymás között sem beszélhetnek magyarul. Nagyváradon az új igazgató megfenyítette a személyzetist: az üzemben nem lehet több magyar mint román. Sürgősen hozatni kell román munkásokat. Nagyváradra az utóbbi évtizedekben 25 ezer románt telepítettek be. Ugyanez történt Marosvásárhelyen Magyar városokban /Kolozsvár, Marosvásárhely, Arad, Nagyvárad, Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda/ egész utcákat, főtereket, magyarlakta negyedeket bontottak le. Helyükbe tömbházakat húztak fel és románokat költöztettek be. Az 1977-es népszámlálásnál minden kérdésnek volt kódszáma, kivéve a nemzeti hovatartozás rubrikáját. Vegyes házasságok esetében nem írták magyarnak a családtagokat. Romániában a 2 milliós cigányságból 260 ezret ismertek el, a többit beírták románnak. A több mint 2 milliós magyarság a népszámlálás szerint 1,7 millió fő, hasonló a helyzet a többi nemzetiségnél is. A népszámlálás kérdőívet Bukarestbe szállították, az adatokat onnan közölték a helyi szervekkel. Nagysármáson például 1200 magyart tartanak nyilván. A református egyház nyilvántartásában 2300 magyar szerepel. Önkényesen tehát ennél a településnél 1100 magyart megfosztottak nemzetiségétől. Emiatt nincs magyar iskola Nagysármáson, de a környéken sem. 1980-ban a magyar tanulók 50 százaléka kénytelen román nyelven folytatni tanulmányait. A líceumi tanulóknak csak 30 %-a tanulhat anyanyelvén, noha például Marosvásárhely lakóinak 70 %-a magyar. A marosvásárhelyi Bolyai Líceumban az 1980/81-es tanévben 70 magyar IX. osztályba felvételizett tanulót áttettek a román osztályokba, mondván, csak két magyar osztály indulhat, noha 4 osztályra való tanuló sikeresen felvételizett. 1945 óta 1,5 millió románt hoztak be Erdélybe. Van sok megalkuvó magyar vezető, például Hajdu Győző, az Igaz Szó folyóirat főszerkesztője. A magyarság több "képviselője", mint Gere Mihai, Fazekas Ludovic, a Kovászna megyei első titkár, Nagy Ferdinand, Szász Iosif, a Hargita megyei első titkár, Cseresznyés Béla, Korondi Stefan, Coppándi Sándor, Fejes Juliu, Furó Gyula, Hegedüs Béla funkcionáriusok, akik közül egyesek magyarul sem beszélnek, de mind karrierista nemzetárulók. Velük szemben van a többség, akik vállalják magyarságukat. Sokan vállalnak meghurcoltatást, lelki tortúrát /Zsuffa Kálmán sepsiszentgyörgyi lakos, Jenei Tamás bákói református lelkész, Király Károly és mások/, egyesek életüket is áldozták /Szikszai Jenő tanár/. Céltudatos kiállással sikerült kiharcolni egy-egy osztályt, Takács Lajos és Nagy Géza professzorok, Kovács Zoltán festőművész, Gáll Ernő szerkesztő, Balogh Edgár, Kacsó Sándor, Benkő Samu, Kántor Lajos, Kányádi Sándor, Bálint Tibor írók a Központi Bizottsághoz címzett tiltakozó táviratokkal elérték, hogy a kolozsvári piarista, 400 éves múltra visszatekintő középiskolát ne számolják fel egészen. /Erdélyi Kálmán (Király Károly): Hangok és vészhangok Erdélyből. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 13., 14./
1990. február 18.
Febr. 17-18-án Sepsiszentgyörgyön a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége /MISZSZ/ küldöttei jöttek össze, hogy előkészítsék első kongresszusukat. A MISZSZ gyűjtőszervezete az egyes városokban megalakult magyar ifjúsági szervezeteknek. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 21./ A MISZSZ Szándéknyilatkozata: Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 20.
1990. február 18.
Febr. 18-án Sepsiszentgyörgyön találkoztak a csángómagyarok. Kallós Zoltán és Erőss Péter után Duma Ioanel is elmondta elképzeléseit, többen hozzászóltak, így Nagy Emma, Csicsó Péter, Bernárd Antal, Farkas János és Nistor Tinca is. Megállapodtak abban, hogy a csángók a Sepsiszentgyörgyön székelő RMDSZ védnöksége alatt kívánják folytatni tevékenységüket. Harcolni kell a magyar nyelvű oktatás újraindításáért. Kétnyelvű újságot szeretnének indítani. A mostani találkozóra Pusztinából, Klézséről, Diószínből is érkeztek csángók. /Simó Erzsébet: A moldvai magyarok sepsiszentgyörgyi találkozója. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 20./ A találkozóra több mint 200 csángó jött el, jelen volt Sylvester Lajos, az RMDSZ Kovászna megyei vezetője és Erőss Péter, a Szórvány Bizottság elnöke is. Többen hangsúlyozták az anyanyelv szabad használatának jogát, az anyanyelvi oktatás visszaállításának szükségességét. /Mátyás Árpád: "Mű nem csak csángók, többek vagyunk: magyarok." Moldvai csángó magyarok tanácskoztak Sepsiszentgyörgyön. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 22./ A kisebbségellenes erők a Sepsiszentgyörgyre érkező csángók egy csoportját eltérítették, a stadionban hívták őket, ahol Duma Ion hamis jelszavakkal akart hatni: "Se román csángó, se magyar csángó ne, hanem csángók legyünk!" "Román iskolába tanuljunk, de ne legyen románosítás!" Azonban a stadionban gyülekezők is észrevették, itt valami nincs rendben, ezért a többiek után mentek, Erőss Péter csoportjához csatlakoztak. Itt az igazságot keresők hangja dominált. Több felszólaló hitet tett hovatartozása mellett: "...csángó-magyarok vagyunk. Õsi nyelvünk a magyar." - mondta az egyik. "Hozzunk létre egy társulatot az RMDSZ mellett" /Csicsó A., Lujzikalagor/. - "Aki úgy érzi, hogy a helye mellettünk van, csatlakozzék." - szólított fel Erőss Péter. "A központ ne Bákóban, hanem Sepsiszentgyörgyön legyen. Itt van több elszármazott értelmiségi" - javasolta Farkas József Klézséről. Elhatározták, hogy márc. 11-én újra találkoznak. /Szabó M. Barna: A csángókról szórul-szóra. = Hídfő (Székelyudvarhely), márc. 12. - 4. sz./ A román tévében egy fiatalember románul és magyarul is megszólalva kérte, hogy a csángók jöjjenek el Sepsiszentgyörgyre. Több településről érkeztek a megbeszélésre. Sylvester Lajos írta, hogy az RMDSZ szórványügyi bizottsága felkarolta a találkozót. Többn kérték nyelvtanfolyamok szervezését. A pusztinai Erős Ferenc mondta: "Amíg eljő a magyar nyelv, legyen tévéiskola." /Sylvester Lajos: Csángó magyarok Háromszéken. = A Hét (Bukarest), márc. 1./
1990. február 18.
A Mikes-emlékév első rendezvényét febr. 18-án rendezte az író szülőfalujában, Zágonban a kényszerű hallgatás után újraéledt Mikes Kelemen Művelődési Egyesület. A Mikes Kelemenre emlékezünk című műsort sokan megnézték. /Kerekes Mária: Mikes és Zágon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 21./
1990. február 20.
A Pusztináról szármató, Sepsiszentgyörgyön élő Erőss Péter szólt csángó testvéreihez. Kitért arra, hogy Dumitru Martinas könyvet írt, azt állítva, hogy a csángók elmagyarosodott románok, csakhogy ez nem igaz. Volt idő, amikor a csángók magyarul tanulhattak, Bákóban tanítóképző is működött, a Magyar Népi Szövetség idejében. Magyar pátere nincs a csángóknak. Volt egy pap, a lészpedi Gyergyiona páter, aki magyarul prédikált. A csángó falvakban szükség lenne újra magyar iskolákra. /Pusztinai Erőss Péter: Levélféle a moldvai csángó magyar éfijakhoz. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 20./
